Álmok boltja

almokboltja

Ez a történet álom szülte valóság. Vagy talán valóság szülte álom?
Valahol, valaki pontosan ezt álmodja, vagy éppen éli. Igen, Steve létezik. Létezik és valószínűleg ebben a pillanatban is éppen kedvenc bögréjéből szürcsöli a gőzölgő citromos teát a nappaliban, az ablak előtt állva. Szereti nézni az utcát, az embereket, az elsuhanó autókat. De nézzék csak… van ott még valaki. Látják? Igen, ott balra, az utca végén, az öreg Ford mögött. Nem, nem a babakocsit toló pár, nem róluk beszélek. Ők egy másik álom részesei. Picit még arrébb, látják már? Egy férfi. Hát persze, Steve álmához tartozik. Része annak. Vagy talán még több is annál. Világos, hogy ott van. Legfőképpen róla szól ez a történet…

Folytatás

Carpenter kutyája

caroenter-kutyaja2Minden ember a saját édenkertjébe születik. Feleszmélünk, és egyszerűen ott találjuk magunkat. Ó, azok aztán a csodálatos évek. A gyermekévek. Igen, akkor valóban minden más. Hihetetlen hosszúságúak a napok, biztosan tudjuk, hisszük, hogy Apában és Anyában nem csalódhatunk, ők nem bántanak, mellettünk állnak. A barátok barátok, az ígéretek pedig szerződések. A homokozóban mindig van homok, a tányéron mindig van étel. A játék örök, a vakáció ezer mérföld hosszú. Hiszünk az emberekben. Hisszük, hogy nem akarják elvenni, ami a miénk, hisszük, hogy igazat mondanak, hisszük, hogy a folyók el nem apadnak, a tavak ki nem száradnak, a nap mindig feljön és a csillagok mindig ránk ragyognak.

Majd egyszer csak a mi kis külön bejáratú édenkertünk kapujának hangos csapódása jelzi: felnőttünk, és elvesztettünk mindent…

Vásárlás

Mielőtt eljön az éjfél

mielott-eljon-a-ejfel„(…)A televízióban közben már adásszünet volt, halkan, egyenletesen sistergett. Egy darabig. Mert egy halk pukkanással elsötétedett a kép és kikapcsolt a plafonhoz rögzített szerkezet. Csak úgy gondolt egyet, és magától. Párat pattant még, ahogy hűlt a képcső, majd egy pillanatra süket csend lett. Az a kemény, filmekbe való, félelmetes. Körülbelül ezzel egy időben szólalt meg a zene. Halkan, igaz, de mégiscsak. Bár a csendesség inkább a távolságnak volt köszönhető. Szóval, megszólalt. Az a zene, igen, ami felkeltette őt. Pontosan úgy, mintha egy rossz álomból ébredt volna, úgy nézett szét maga körül.

Folytatás

Szó-kép-kapcsolat

szo-kep-kapcsolat„Mikor Ruzséli László barátom megkeresett ötletével, hallani sem akartam róla. Hónapokig nem is foglalkoztam a dologgal, mígnem átküldött egy vázlatot, mire is gondolt. Tetszett. Fényképekkel tűzdelve szerettük volna megjelentetni ezt a kis könyvet, minden idézethez egy hozzá kapcsolódó fotó társult volna, de ez a terv végül meghiúsult. A címet viszont megtartottam, mert mégis többen alkotjuk e kötetet, és úgy hiszem, mégiscsak tele van képekkel. Én írom és adom a „Szó”-t, kedves Olvasóm pedig a „Kép”-et, amit az olvasáskor hozzágondol az idézethez. Így jön létre köztünk a „Szó-Kép-Kapcsolat”. „

Vásárlás

A régi környék

a-regi-kornyekGyermekkorunk múlt-képei újra élhetnek bennünk pillanatokra, percekre, ha csak rájuk gondolunk. Ám ha biztosak akarunk lenni kézzelfogható állandóságukban, le is írhatjuk őket. Ezt teszem én is. Persze lehet, hogy mindez csupán illúzió. Annyi baj legyen. Talán minden más is az.
E kötetbe váci kötődésű történeteimet, emlékeimet gyűjtöttem össze. Vannak, melyek régebben születtek és máshol is megjelentek már, s vannak köztük újak. Nem teljes a gyűjtemény, sok történet megírásra vár még. Meglátjuk, mikor jön el az ő idejük.

Vásárlás

Verőcei emlékeim

verocei-emlekeim-thumbMindenkinek hallani kellene egyszer az életben, amint a csendes, füstszagú, ragyogó téli reggelen vonat fütyül a verőcei állomásnál. Hallani kellene a templom mélabús, átfagyott első harang-pendüléseit, amint elúsznak az ébredező falu felett. Hallani kellene, amint a kora reggel tavaszi virágillatában Szabó bácsi a bolt redőnyét húzza fel. A lovak patáinak szikrázóan friss hangját, a vékony ostorpattanást… A Duna hűvös, kortalan szaladását, hullámainak csengő partra futását. Kora őszi estelőket, mikor az egykori „Imre”- parkban összegyűltek az öregasszonyok, átbeszélni a gondterhes jelent, rövidke jövőt és parttalan múltat. Látni, amint Pallman Imre bácsi Boross bácsival kártyázik ugyanott – hallom a lecsapott kártyalapok hangját még most is, harminc év távolából…

Vásárlás

Hazafelé

hazafeleSok év repült el gyermekkorom óta. Felettem az ég ragyogó, mosolygós kékből – vigasztalan szürkébe váltott. Majd’ negyven esztendő pora szunnyad életem egyre foszló cipőjén, mely ki tudja, meddig marad még levetetlen az árnyékvilág száraz valóságában. Elmentem hát újra régi kis falumba, megkeresni az Idő homályos ködébe tűnt kék égboltot és magányosan bolyongó, régi emlékeimet…

Tudom jól, ha elérkezik majd az idő, mikor az élet útjaitól megfáradt lábaim megállnak végleg, és porba hullik minden, ami én magam voltam – a Dunántúl ezerarcú, szivárványos, kakukkszavas hazájának emlékektől zsongó rétje fogad magába. Ott leborulok majd a kedves földre, beléhullok örök időkre, a csend engem is elnyel, s tollam letehetem, fejem lehajthatom végül Szőlőhegy kedves, szép szívére…

Folytatás

Látogatók holdfénynél

latogatok-holdfenynelAz emlékeink, mint éjjeli látogatók érkeznek hozzánk. Holdfényes estéken megzörgetik halkan a csillagfényes ablakot és már be is surrantak. Fel sem ébresztenek bennünket, álmaink közepébe csöppenve élik szelíd világukat. Simogatnak lágyan, és suttagva mesélnek nekünk régvolt történeketek, hol újra gyermekként szaladhatunk, régi kedves arcokat láthatunk és az Idő homályába veszett, titkos álmainkat élhetjük újból. Hajnlaban majd összeszedik szétszórt emlékdarabkáinkat, kézen fogják egymást, és puhán kilibbennek az ablakon, ki a hűvös, csillagfénnyel beragyogott múló éjszakába – mosolygó emlékeket hagyva maguk mögött e kedves, holdfénynél érkező látogatók… Én magam nem vagyok már más, mint lélegző emlékezet. Tovatűnő gondolatok nyomát keresem a holdfényben táncoló erdő felett, és lágyan magamra húzon elmúlt, soha vissza nem térő idők csillagporban úszó emlékezetét…

Folytatás

Emlékek útján

emlekek-utjan-2014Gyermekkorunk legszebb pillanatai azok, melyek belénk égnek, soha el nem felejtjük őket és hajlott korunkban is ugyanolyan tisztán, olyan élesen fogunk emlékezni rájuk, mint amikor történtek. Ezek az emlékek mindennél értékesebbek. Ezek azok, amiket soha senki nem vehet el tőlünk. Csak a miénk. Mindannyiunk számára eljön az idő, mikor fázós, őszi estéken semmit sem tennénk szívesebben, mint üldögélnénk a kandalló mellett, a karosszékben, és emlékeznénk. Ekkor az emlékek meglátogatnak majd mindnyájunkat. Lágy kezükkel belelapoznak életünk megsárgult naptárlapjaiba, s finoman a fülünkbe súgják: emlékezz…

Folytatás

Szárnyak nélkül

szarnyak-nelkul-boritoOlivér művének egyes szám első személyű mesélőjével könnyű azonosulni az enyhén zavarodott mégis könyörtelenül őszinte stílus ellenére. A kisregény szuggesztív leírás a szerző által megélt reinkarnációs utazásról, a hiteles és megrendítő kapcsolatról a nagyapával és az őt körülvevő emberekkel. Az írás már az előszó első sorától leköti és nem engedi az olvasó figyelmét, és az élmény jóval tovább tart, mint az olvasás maga. A Szárnyak nélkült mindenkinek ajánlom, aki nyitott az új látásmódok befogadására, és hajlamos túlnézni a minket körülvevő tárgyiasult világon.

(Underground Kiadó)

  Folytatás

Egy kövér ember meséi

Huszár Károly – Papp Olivér

Egy kövér ember meséi:

egy-kover-ember-mesei

Rokonom, Charles Puffy, egykori hollywood-i mozisztár visszaemlékezései, hogyan is látta Hollywood-ot. Önéletrajzi kötetének általam újraszerkesztett változata.

“Egy kövér ember meséi – Huszár Pufi tollából. Rengeteg emlékezetes kalandja volt az Egyesült Államokban, abban az időben, amikor még a némafilm volt a szenzáció, Chaplin, Keaton és hasonló nevek voltak az esti mozik sztárjai. Sok akkori mágnás, filmsztár a barátja volt, hollywoodi villája kertjében tartott fogadásai széles körben ismertek és kedveltek voltak. Azt hiszem, kevés ember mondhatja el magáról, hogy az ő gulyásával égette meg száját Harold Lloyd, s öntötte le feketekávéval Adolf Zukort. Huszár Károly, vagy ahogy Amerika ismerte, Charles H. Puffy, a kor nagy nevettetője volt. E könyv által bepillantást nyerhetünk az 1920-as évek Hollywoodjának kulisszatitkaiba, továbbá a híres Pufi-féle rakott káposztás és túrós csuszás elméletekbe.

Folytatás