Szárnyak nélkül

szarnyak-nelkul-boritoOlivér művének egyes szám első személyű mesélőjével könnyű azonosulni az enyhén zavarodott mégis könyörtelenül őszinte stílus ellenére. A kisregény szuggesztív leírás a szerző által megélt reinkarnációs utazásról, a hiteles és megrendítő kapcsolatról a nagyapával és az őt körülvevő emberekkel. Az írás már az előszó első sorától leköti és nem engedi az olvasó figyelmét, és az élmény jóval tovább tart, mint az olvasás maga. A Szárnyak nélkült mindenkinek ajánlom, aki nyitott az új látásmódok befogadására, és hajlamos túlnézni a minket körülvevő tárgyiasult világon.

(Underground Kiadó)

 

Részlet:

„(…) Ez az érzés némiképp sokkoló volt, hiszen a pillanat tört része alatt egy versenyautó vezetőülésében találtam magam. Hihetetlen volt! Rettenetesen rázkódott alattam a gép, szorítottam a kormányt, a fejem ide-oda mozgott. Minden egyes mozzanatot a sajátomnak éreztem. Nem is tudom, hogy írjam le ezt az egészet, hiszen szavakkal szinte elmondhatatlan, leírhatatlan. Nem is olyan volt, mintha televízióban nézném, vagy moziban, annál sokkal, sokkal erőteljesebb hatást váltott ki belőlem. Csakis az élethez, a valósághoz tudom hasonlítani, hiszen a szagok, a látvány, a fizikai érzékelések, minden, teljesen valóságosnak érződött. Mintha ott és akkor, ténylegesen az lett volna a valóság. Leginkább nem leírni, hanem megmutatni szeretném mindenkinek, de ez sajnos lehetetlen.

Éreztem, ahogy kissé szorít a bukósisak, éreztem a hőséget az autóban, ahogy remeg, morog, rángat alattam az autó, éreztem az erőt, ami a 300 km/h körüli tempó következtében az ülésbe préselt. Felfogtam magam körül mindent a pillanat tört része alatt, a közönséget, a pályát, a mögöttem jövő autót a visszapillantó tükörben és tudatában voltam, hogy melyik versenypálya bizonyos szakaszán járok, pontosan az egyik féktávnál. Majd ráléptem a fékre, mely mozdulatnak csak addig a részéig érhettem el, amíg talpamat a pedálra helyeztem… ekkor ugyanis megállt az idő.

Tudatomnál voltam, már tisztában voltam vele, hogy milyen típusú versenyautóban ülök, s egyáltalán minden „tiszta” volt számomra, mégis valahogy érthetetlen volt számomra, hogy minden megállt. Még jobban meglepődtem, mikor egyszer csak szépen lassan kiszálltam, kiemelkedtem az autó mellé, mindenféle nehézség és erőfeszítés nélkül – ugyanis test nélkül léptem ki a cockpit-ből. Talán két- három másodpercig tartott, amíg értetlenkedtem és körülnéztem, hogy egyáltalán mi történik. A következő pillanatban már világosan el tudtam választani az ÉN és ÉN közötti különbséget. Itt már tudtam, hogy az ÉN, az AZ a valami, ami ebben a pillanatban voltam, és kívülről szemlélhettem az „aktuális” ÉN-t.

Tudtam, hogy Ő is ÉN vagyok, de ugyanakkor az is teljesen világossá vált számomra, hogy mint ÉN, léteztem, éltem már ez előtt is és az előtt is, és az előtt is, sok- sok életen keresztül. Világossá vált számomra ez az egész hatalmas körforgás. Azt is éreztem, tudtam, hogy mint ÉN, leszek még a jövőben is, tehát lesznek még elkövetkezendő életeim is, bár ez homályosabb volt és nem is foglalkoztam vele. (…)”

Vásárlás