Sorry, this entry is only available in Hungarian.

?Kisétáltam a kukoricás melletti, öreg alabamai országút szélére stoppolni, és egészen idáig vissza se tértem. Oka annyi volt, hogy anyám felakasztotta magát, apám pedig a Woodhill otthon lakója, és a második világháború katonája lett – bár azt hiszem, fordított sorrendben. Egy napon részvéttáviratot és egy urnát kaptam. Apám háborúja véget ért. Anyám mellé temettem. Emlékszem, kilencen voltunk a temetésen. A pappal és velem együtt…”

?Távol mindentől és mindenkitől, csak az erdő, és Jacksonék ? a legközelebbi szomszédok. Az öreg Robert a marhatelepen dolgozott. Felesége, Donna tizenöt évvel volt fiatalabb nála, erre azért emlékszem ilyen jól, mert Joe bácsi sokat mondogatta. Úgy vélem, Donna tetszett neki. Nagyon vonzó nő volt, egy igazi fekete szépség, bár akkor már túl volt az ötvenen, de ez semmit sem vett el a bájából, sőt. Az unokájukat ők nevelték, mert a srác szülei meghaltak egy balesetben, odaát Georgiában. Timothy és én egyidősek voltunk. Sok időt töltöttünk együtt. Szemüveget hordott, John Lennon-szerű kerettel, középen szigetelőszalaggal betekerve. Haja a tipikus afro-frizura. Viccesen nézett ki, és ezzel teljesen tisztában is volt. A suliban mindenki szívózott vele. Különösen egy srác, Fullertonnak hívták. Egy alkalommal, mikor megverte, Timothy egyszerűen bevizelt. A világoskék vászonnadrágon látni lehetett, hogy halad egyre lejjebb a folt, mígnem a cipője köré kis tócsát rajzolt. Fullerton jól megtermett, agresszív, mindnyájunknál egy fejjel magasabb, lapátkezű, kötekedő bunkó volt. Mindig a bajt kereste. Az a ?nekem nyolc? típus, tudják. Az ilyennel nem lehetett szembeszállni. Legalábbis nekünk, nyeszlett átlagnak nem. De később kiderült, ebben tévedtem?”

Sorry, this entry is only available in European Spanish.